Valami hihetetlen vonzalmam van a századfordulós Budapest és a kávéházi kultúra iránt. Hogy ez honnan jöhet? Azt hiszem, legfőképp a főiskolás Bauer órák (A kultúraközvetítés elmélete) tehetnek erről a "szerelemről". Itt hallottam először a kávéházról, mint a polgári nyilvánosság egyik alapvető színteréről és a különböző asztaltársaságokról. Robi szerint azonban apai Nagyanyám lengyel arisztokrata származása is belejátszik...

A 19. és részben a 20 században a kávéház a társasélet egyik legjellegzetesebb intézménye volt egész Európában. Sokaknak (például írók, költők) ez volt a második otthona. Kosztolányi így írt erről 1914-ben, A Hét hasábjain: "Itt töltjük az életünket. A nap minden órájában, minden megvilágításában ismerjük, mint más az otthonát, reggel hétkor épp úgy, mint éjjeli félnégykor és félötkor, amikor a székeket az asztalokra rakják."

Tavaly a szülinapomra azt kértem Robitól, hogy vigyen el a - ma már Boscolo Hotel épületében és annak részeként üzemelő - New York kávéházba. Fantasztikus volt! (megkérik az árát egy kávénak, de az élmény miatt nagyon megéri! Ajánlom mindenkinek!) Az alkalomra elvittük magunkkal az egyik kis antikvár kincsemet is, A New York-tól a Hungáriáig című kötetet, és tettünk egy időutazást... A világ legszebb kávéházában feketézett anno Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád (és még sokan mások) - s a karzaton ülve egy pillanatra akkor mi is köztük voltunk.

Az egyik kedvenc anekdotánk az volt, mely szerint az időnként utcamegjelölés nélkül New York-ba címzett levelek az USA helyett a kávéházba érkeztek, mert a posta azt tartotta: New York elsősorban a kávéház neve. "Kellér Andor hagyatékában talán még ma is megvan az a Párizsban feladott lap, amelyet Kálmán Jenő is látott. Címzése mindössze annyi volt: Kellér Andor, Newyork. Nem lévén közelebbi címzés, még a francia posta is kitalálta, hogy csak a pesti Newyorkról lehet szó" -írták a könyvben. :)

Nekünk is van egy törzshelyünk Robival, ahová mindig visszajárunk. A Párizsi Nagyáruház Lotz termébe. Ha van egy kis időnk, beülünk egy kávéra és elolvassuk a napi sajtót. A hatalmas belmagasságú, aranyban pompázó kávéház hasonló hatással van rám, mint amikor egy, a könyvtárakban (is) fellelhető zöld lámpás íróasztalnál ülve olvasok vagy írok... kinyílik az elme. Vagy ahogy Anne Shirley mondja: itt tere van a gondolatnak. Nem is beszélve az élőzene semmihez sem fogható hangulatáról...