Amikor az ember a barátaival megy kirándulni, nem kellenek a gondosan kiművelt szavak, nem kell a fölösleges jófejkedés, a beszédkényszer... Ha van előttünk egy jó kávé, egy otthon elkészített szendvics és ráadásul süt a nap, akkor minden jó. Olyankor az is vicces, ami máskor nem. Miért? Csak. Szeretet van. És hazafelé a Libegőn, a megdöbbentő csöndben, hetykén lábat lógatva is tudjuk, hogy egymás mögött haladunk a cél felé. Mindig együtt.