A mesékről általában nem a kemény gitárszólókról és a fekete bakancsos, hosszú hajú fiatalkoról híres rock jut az eszünkbe. Sokkal inkább egy szentimentális, szép dallamú Disney dal. Erikának viszont a Dream Theater a múzsája. Ha ír, a zene inspirálja. Nála a mese és a rock elválaszthatatlanul összeforr. Szerinte mindkettő felszabadít és feloldja a különbségeket.
„Ez az a két dolog, ahol minden elképzelhető. Nincsenek korlátok. Nem számít ki vagy, honnan jöttél, gazdag vagy-e vagy sem. Lehetsz kövér, sovány, hosszú hajú, kopasz, kerekes székes, de még vak is nyugodtan. A rock zene közösség formáló ereje egyébként óriási! Egy koncerten együtt éneklitek a dalokat, egymásra mosolyogtok, mint régi jó barátok, ha nincs söröd, kapsz a melletted állótól, de az is lehet, hogy valaki nyakon önt, nem baj, még az is jól esik. Ha gyenge vagy, erős leszel. Hitet, reményt és energiát kapsz. Mindez pedig kell ahhoz, hogy bírjuk a képmutatást, hiszen ha vége minden dalnak, ott a hamis valóság.”
...
Fotó: Kálló Péter
Ma jelent meg a cikkem Koncz Erikáról. Itt olvasható.
